Dadi Református Általános Iskola

Megemlékezés 1956-ról



Ezt a hazát, a mi hazánkat nekünk teremtette a magyarok Istene. Ha nekünk teremtette, szent kötelességünk megismerni nemzetünk múltját, hogy méltók lehessünk hozzá a jelenben.”





Nehéz, de megtisztelő feladat megemlékezni az 1956 - os eseményekről. Nehéz, hiszen hetedikes tanulóim történelemből még nem tanulták ezt az időszakot, elképzelésük sem lehetett az akkori helyzetről. Megtisztelő és megrendítő azért, mert édesapám és apósom is börtönbe került a forradalom elbukása utáni megtorlás során.


„Együtt dobban a szív, s benne dobban a szó Magyarnak lenni igenis jó”


Boldog Zsófia előadásában hallhattuk ezeket a megható sorokat ünnepélyünk elején. Felidéztük a forradalom kirobbanásához vezető okokat, megemlékeztünk a sokszor nagyon fiatal áldozatokról.


„Tegnap még, selymes szőke hajad Simogatta szelíd anyai kéz. Ma fegyverrel a kezedben A barikádra mész…
Tegnap még féltél az iskolában, Hogy a leckét nem tudod jól. Ma? Orosz túlerővel szemben A géppisztolyod szól.
Csak tizennégy éves voltál Vézna, kékszemű gyerek, Bekiáltottál a konyhába: Anyu, most tüntetni megyek!”



1956 története nemcsak forrongás és harc volt, hanem az elmúlt 100 év legnagyobb boldogsága is. Maga a mennyország volt az a 10 nap is. Boldogságban úszott az egész ország. A durvák megszelídültek, a zárkózottak kinyíltak, a zsugoriak bőkezűek lettek, a keserűek mosolyogtak, sőt a reményt vesztettek is bizakodni kezdtek. Örömmámor áradt szét a szívekben. Jó volt Magyarországon élni, jó volt magyarnak lenni. Így maradjanak meg emlékezetünkben ezek a napok! 1956 a magyar nép nagy és egyetemes boldogsága volt: Szép és dicső. A balsorssal tépő történelmi idők közepette meleg sugárzás és fénylés.




Műsorunkat közös énekléssel zártuk:

„Maradj hűséges a földhöz! Maradj büszke, egyenes és bátor!
Maradj tiszta, romlatlan lélek! S ne fordulj Ne fordulj Ne fordulj el Szülőhazádtól!”


Rokosz Márta

2019.11.15